Jump menu

Main content |  back to top

– Hogyan és mikor kerültél a céghez?

– 1992-ben végeztem a JATE-n, angol–német szakon. Többféle lehetőség közül választhattam szakmán belül, de új területek is felkeltették az érdeklődésemet, mivel akkoriban kezdtek el Magyarországon terjeszkedni a multinacionális cégek. Megpályáztam egy álláshirdetést, amiben tréningmenedzseri pozíciót hirdettek meg a Shellnél. A hosszas interjúztatás során a vállalat összes vezetője végighallgatott –a külföldiek is –, és végül engem választottak ki.

– Ma már egy hosszú pozíciónév szerepel a neved mögött. Milyen út vezetett idáig?

– 1999-ig az összes területet végigjártam a Shellnél, ami csak lehetséges a HR-en belül. Általános HR-tanácsadóként oktatással, toborzással foglalkoztam a Shell Hungarynél, később regionális HR-esként segítettem a Shell kelet-európai munkáját. Ezt követően a Shell Hungary HR-menedzsere lettem három éven át.

 
Ekkor történt, hogy egy beszélgetés során a mentorom azt javasolta, ha szívesen túllépném Magyarország határait, a karrierem szempontjából jó lenne valamilyen nemzetközi tapasztalatot is szereznem. Éppen akkoriban született meg a cégnél a belső nyílt pályáztatási rendszer, amelynek segítségével látni lehetett, hogy nemzetközi szinten milyen elérhető pozíciók vannak. Ezen keresztül megpályáztam egy brazíliai állást 2001-ben, ahol specialistaként a kompetenciák feltérképezése és az oktatás volt a feladatom, tehát visszatértem a gyökerekhez.

– Meglehetősen távoli országot választottál...

– Igen, és ráadásul ekkor már volt két gyermekem. Így családostól kiköltöztünk Brazíliába, több mint két évre. Ott a teljes latin-amerikai régióval foglalkoztam, ezáltal beutaztam az egész területet.


Épp abban az időszakban tértem vissza, amikor a Shellnél megkezdték annak az üzletágnak a globalizációját, amelyikben én is dolgoztam: az addig külön országokként szereplő Shell-vállalatok szervezetét kellett egy globális szervezetté alakítani. Ez egy jelentős projekt volt, melyben a feladatom elsősorban a kommunikáció megtervezése volt. Rengeteget tanultam belőle.

Hat hónap alatt létrehoztuk azt a szervezetet, ami azóta is működik. Az új szervezeten belül jelentkeztem az egyik meghirdetett regionális állásra, így lettem tizenhárom kelet-európai ország HR-eseinek vezetője. Azt gondoltam, ezt a munkát sokáig fogom csinálni…

Ám egyszer csak, talán egy év után,  kaptam egy hívást az akkori főnökömtől azzal, hogy egy érdekes projekt van születőben, mégpedig Törökországban. Egy vegyes vállalat létrehozására készültek egy helyi vállalkozóval, és már 5-6 hónappal a vállalat beindítása előtt meghívtak oda, hogy elkezdjük megalapozni ezt a „házasságot”.

Az első feladatom annak megszervezése volt, hogy rögtön az első napon, amikor a korábbi két vállalat dolgozói megjelennek dolgozni az új vegyesvállalat irodájában, már mindenki tudja, hogy ebben a szervezetben mi a feladata, megfelelőképpen informált és motivált legyen, vagyis rögtön a kezdetektől képes legyen hatékonyan dolgozni az új szervezetben. Harmonizálni kellett a juttatási rendszerüket, és minden egyebet, például közös, mindenki számára elfogadható értékeket, kultúrát kellett kialakítani és kommunikálni.

– Érdekes és nem szokványos kihívásnak tűnik. Hogyan élted meg ezt az új feladatot?

– Az egyik legélvezetesebb munkakör volt eddig a karrierem során. Egy sokkal közvetlenebb kapcsolat az üzlettel, melynek során nagyon kézzelfoghatóvá vált, hogy a HR hogyan lehet pozitív hatással az üzleti eredményekre is. 2006-tól 2010-ig dolgoztam ebben a munkakörben Törökországban, az utolsó évben pedig újból hozzám tartozott Kelet-Európa és a mediterrán térség is.

– Most mégsem valamelyik meleg, napsütötte országban élsz. Mi volt a következő lépés a karrieredben?

– 2009-ben a Shell egy újabb nagy változáson ment keresztül, és az új vezérigazgató szervezeti átalakulást is hozott magával. Ennek során újabb állásokra lehetett jelentkezni, és én ezúttal egy globális állást pályáztam meg. Így kerültem ide Hollandiába, ahol most a Shell-központban dolgozom, és jelenleg hat globális funkció HR-támogatásáért vagyok felelős.

Ezek a jogügy, a kommunikáció, a kormánykapcsolatok (az államokkal és a kormányokkal folytatott együttműködési tárgyalások fontos terület a Shellnél), az egészségügy, a biztonságtechnika és a céges légitársaság. Ez a globális munkakör abban különbözik a helyi munkakörtől, hogy itt inkább stratégiai támogatást nyújtunk az üzletágaknak, és szorosan együttműködünk helyi HR-es kollégáinkkal az operatív feladatok megoldásában.

– Hogyan kell elképzelnünk a konkrét munkádat?

– Egy-egy globális vezetői csapattal közösen kidolgozzuk azokat a humánerőforrás-terveket, amelyek támogatják őket abban, hogy minél hatékonyabbak legyenek. Felmérjük, hogy a szervezetük felépítése segíti-e a hatékony és gyors döntéseket, illetve, hogy van-e olyan képességű és mennyiségű emberük, akikkel a kitűzőtt célokat el tudják érni.


Egy-egy üzletág számára minden alapvető HR-folyamatot globális szintről irányítunk, így például a teljesítménymenedzsmentet, a tehetséggondozást, a toborzást, és a tervek végrehajtásában nagyrészt a helyi HR-csapatokra támaszkodunk.

A toborzást példaként véve, az üzletággal közösen határozzuk meg, mennyi embert vegyenek fel, milyen földrajzi területen, milyen végzettséggel, illetve azt, hogy ők a legjobb egyetemekről kiválasztott friss diplomások legyenek, vagy pedig tapasztalt szakemberek, akik már bizonyítottak a munkaerőpiacon, és szeretnénk, ha a tehetségüket nálunk kamatoztatnák.

– Miért tartja Shell annyira fontosnak a diverzitást, hogy külön hangsúlyt is fektet rá?

– Tapasztalatom szerint sokkal jobb eredményt lehet elérni, ha különböző kultúrából származó és emellett eltérő személyiségű emberek dolgoznak együtt. Egészen más, új dolgokat hoznak be egy közös gondolkodás során, jobban kiegészítik egymást, illetve tudnak építeni egymás erősségeire. Erre kevesebb esély van, ha egyforma hátterű, egyforma gondolkodású emberek dolgoznak egy csapatban.

– Miért ajánlanád a Shellt a pályakezdőknek, vagy a karrierjük elején álló szakembereknek?

– Először is azért, mert a Shell egy óriási vállalat, az egész világ gazdaságát befolyásoló tényező, és bármilyen kicsi feladatot is lát el az ember a vállalaton belül, valahol mégis befolyásolja az egész működését.

 
A másik ok a cég kultúrája: a Shell nagyon nyitott a különbözőségek befogadására. Megfelelő az egyensúly a kötöttség és a szabadság között, amit én mindig is nagyon élveztem. A munkahelyi légkör nagyon jó, jellemző a nyitottság, a munkatársakat bevonják a döntésekbe, megkérdezik a véleményüket, időben tájékoztatják őket, vagyis általában „felnőttként” kezelnek mindenkit.


A harmadik tényező, hogy a Shell rengeteg lehetőséget kínál. Ma az a jellemző, hogy ha valaki elhelyezkedik egy munkahelyen, úgy gondolkodik, hogy pár év múlva továbblép egy másik vállalathoz. Tulajdonképpen én is ezt csináltam, csak vállalaton belül. A Shell a lehetőségek gazdag tárházát kínálja, rengeteg különböző kihívás vár itt arra, aki tud és akar élni a lehetőséggel.

Lehet ez az izgalmas munka helyi szinten, abban az országban, ahol az ember felnőtt, de át lehet lépni akár egy teljesen más világba, egy globális projekt, vagy egy másik országban végzett munka által. Ennek hozadéka a sokféle kapcsolat, ismeretség, barátok, vagyis egy egész ismeretségi hálózat.

– Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki sikerrel lépkedjen a Shell által kínált karrierúton?

– Az egyik legfontosabb tulajdonság a kíváncsiság. Szerintem nem a remény hal meg utoljára, hanem a kíváncsiság. Egy ilyen vállalatnál, ahol ennyiféle lehetőség van, egy kíváncsi ember, aki tanulni akar, meglehetősen messzire juthat. A siker felé az út sok kis kudarcon át vezet, ezért a kitartás is rendkívül fontos tulajdonság. Jó, ha emellé bátorság is párosul, valamint nyitottság a változásra.

Ez jól jöhet akkor, amikor valaki néhány évente ismeretlen szervezetbe, kultúrába kerül, új emberek közé, ahol alkalmazkodnia kell, és sikeresen megfelelni a várakozásoknak. Végül pedig, egy ilyen szervezetben, mint a Shell, igazán csak másokkal együttműködve lehet eredményt elérni. Azok, akik csak egyedül, magukban dolgoznak, nem sokra jutnak. A legfontosabb, amit itt meg kell tanulni, az a másokkal való együttműködés.