Levegő után kellett kapkodnom. 2383 méteres magasságban a levegőben kevesebb az oxigén, mint amennyire a tüdőnek szüksége van. Már pirkad, ideje felkerekednem. De jobban belegondolva, hova rohanok? Reggel 6 óra van, nincs forgalom, és éppen túl vagyok életem vezetési csúcsélményén az Alpok tetejére. Innen már csak lefelé visz az út.

Autózás Münchenből

Ha ugyanabból a fából faragtak bennünket, akkor Ön is imád autózni. A vezetés élvezetéhez nem kell sebességimádónak lennem. Bármilyen sebesség mellett érezhetem a szabadságot, a fizikai haladás okozta elégedettséget, az egyedüllétet és az elszakadást mindattól, amit magam mögött hagyok. És a kíváncsiságot, hogy mi vár még rám.

Münchenből indulok. Három és fél óra múlva lépem át a svájci határt, és máris egy olyan út áll előttem, amely könnyeket csal a szemembe. Olyan út, amely arra ösztönöz, hogy megálljak, kiszálljak az autóból, és megcsókoljam az aszfaltot. Olyan út, amelynek végén azonnal megfordulna az ember, hogy újból végigszáguldjon rajta.

Vezetés a Flüelapasson

Íme a Flüelapass. Az ember első látásra felismeri, amikor végre rábukkan. Az út a Davos szélén található vasúti átjárónál kezdődik, ahol a Svájcra oly jellemző piros vonatok álmosan ereszkednek alá. Piros-fehér sorompók zárják el a felkapaszkodás útját, és amikor felemelkednek, még elképzelésem sincs, mi vár rám a hegyekben. Az út folyamatosan emelkedik és kanyarog, a szélvédőn és kétoldalt, az ablakokon keresztül tündöklően színes, széles vásznú, 3 dimenziós panorámakép tárul elém.

A gyors irányváltások jócskán próbára teszik az autót. No meg a sofőrt is. Jó előre kell figyelni az utat, a lehető legsimábban kell megközelíteni és elhagyni a kanyarokat, tétovázás nélkül kell felbecsülni a féktávokat és olyan fokozatot választani, hogy a motor és az autó felvegye az út ritmusát.

Az út tisztelete

Az ilyen út tiszteletet kíván. Higgadtságot. Hidegvért. A forrófejűeket hamar megleckézteti. Az út visszafelé tekeredik, mint egy fejét támadásra emelő kígyó. Néhány hajtűkanyar szűk, némelyik széles. Van, ahol van védőkorlát, és van, ahol nincs.

A menet végén úgy érzem, katartikus élményben volt részem. A Flüelapass szépsége, kanyargós útja és kihívásai lélegzetelállítóak. De a hosszú nap után ideje visszavonulni egy kis fondüre és folyékony frissítőre.

Alpesi életöröm

Másnap reggel: 5 óra Utunk a Flüelapasson át vezet, majd tovább Olaszország és a legendás Stelvio-hágó felé, amely Bormióig, 2758 méteres magasságba nyúlik fel. Áthajtunk a Svájci Nemzeti Parkon - a méltóságteljes, hatalmas Ofen-hágón -, a levegő beáramlik az ablakokon, és édes fenyőillattal tölti meg a tüdőnket.

Majd túl a csúcson és át az erdőn, ahol hósapkás hegyek magasodnak a távolban. Ne hajtson be az alagútba Livigno felé. Val Müstair felé folytassa útját a nemzeti park után, ahol az úttól el fog állni a szava. Ez az út a hegyeken át vezet, fel a 2505 méteres csúcsig, majd a határon át Olaszországba.

Bárhol is legyen a kontinensen, soha nincs egy napi autózásnál messzebbre az Alpoktól. Legközelebb lepje meg magát, és tegyen egy kis kitérőt.

További részletek a Járművezetők részben

B mint bámulatos

És B mint B500, amely a németországi Baden-Badenbe vezet. Geoff Hill író a végére jár annak, hogy vajon ez-e Európa legjobb motoros útja.

Éjféli nap

Csatlakozzon az autós újságíró Angus Frazer utazásához a világ végére, ahogy 1600 kilométert vezet Európa legészakibb csücskéig.