Azért jöttem, hogy megbirkózzam Barcelonával, és felfedezzem a város legjavát, míg a lakói mélyen alszanak. Tudtam, hogy a feladat csapdát rejt, hiszen Barcelonában késő éjszakáig tart a dínom-dánom és a bulizás - de állok a kihívás elé. Barcelona legmagasabb pontjáról, a Tibidado-hegyről indulok. 

A meredek hegyről le a városba szűk, kanyargós és élvezetes út vezet. Ha nem hívogatott volna a városközpont, akkor csábító lett volna a part felé indulni.

Az első megálló Antoni Gaudi Sagrada Familiája. 30 perc múlva éjfél, de a turisták még mindig nyüzsögnek a híres katolikus templom körül, amely 1882 óta épül. Barcelona mostanra egyet jelent a színpompás, szürreálisan bájos építészettel, ennek mesés példáit minden nyomtatott útikönyv megemlíti.

Katalán extravagancia

Lefelé gurulok a Carrer de Provençán, a hosszú, egyenes és nagyon széles utak egyikén az Eixample negyedben. Néhány épülettömböt magam mögött hagyva egy széles bal kanyarral a Passeig de Gràciára hajtok, ami Barcelona jól ismert bevásárló utcájára. Állítólag ez az ország legdrágább utcája. Dizájnerboltok, kiváló éttermek, kávéházak és a város néhány legismertebb épülete található itt. Lelassítok egy másik Gaudi-épület, a Casa Mila előtt: gyönyörködöm egy kicsit Gaudi jellegzetes, hullámzó vonalaiban és a gyönyörű Espanta Bruixes kéményekben.

Nincs értelme gyorsítani, mert a Batlló – igen, egy másik Gaudi-épület – kerül a látóterembe. A város, bölcsen, padokat helyezett az épület köré, és ezeket meg is szállták a turisták, akik fényképezőgépeiket felemelve közeli és széles látószögű képeket készítenek a Batlló állatmaszkszerű erkélyeiről és sárkánygerinc-tetejéről.

Az út a híres Plaça de Cataluña térbe torkollik, és még épp elcsípem a megvilágított szökőkutak utolsó pár percét, mielőtt a vízsugarak elcsitulnának, és visszavonulnának jól megérdemelt éjszakai pihenőjükre. 

Rákanyarodok a híres la Ramblára. Bulizós utca, széles sétáló résszel a közepén, a partizó ifjúság természetesen már birtokba vette. A forgatag nem könnyíti meg a dolgom – pedig kedd este van, tehát valószínűleg a hét egyik legnyugisabb napja. A mosolygó, jókedvű tömeg szórakoztatásáról tapas éttermek, bárok, utcai árusok, művészek gondoskodnak - méghozzá fáradhatatlanul.

Lichtenstein az olimpián

Ez nem lesz nyerő, gondoltam, és az első lehetőségnél kikanyarodok a Barri Gòticba, Barcelona gótikus negyedébe: ez a város legrégibb negyede, napközben nagyon jó végigsétálni rajta. Éjjel meglehetősen kísérteties a hangulat, ám a tömeg nélkül végre értékelni lehet a helyszínek, például a Plaça de Sant Jaume fenségét. Ez a tér mindig fontos kormányzati épületek otthona volt – már a római időkben is –, és most a városháza néz szembe a Palau de la Generalitattal (ami a katalán kormány székhelye).

Eltöltöttem néhány órát a negyed kusza, szűk utcácskáinak felfedezésével, és útközben csupán néhány gyalogossal és rendőrrel találkoztam, úgyhogy irány a part, ami teljesen megváltoztatta Barcelona arculatát. Megkerülöm a 20 méter magas Roy Lichtenstein szobrot, Barcelona „fejét", amelyet Gaudi ihletett, és az olimpiai játékokra rendelték meg. Hogy a tenger közelében maradjak, végighajtok a parti nyúlványokon. 

Utolsó reményem a békére a nyugisabb gótikus negyed. Így a Via Laietanán végigrobogva elhaladok a Barcelona történelmét bemutató múzeum előtt. Hajnali 5 óra van, és élvezem a csendet, miközben megcsodálom az épületet, amely a város 2000 éves múltjának bizonyítékait őrzi. Ekkor jókedvű „Buenos Días!" köszöntéssel megtörik a csendet az első kutyasétáltatók. Ennyi volt! Barcelona legyőzött. De a helyiek kedvessége, az épületek szépsége és a vízpart vibráló élete mégis édessé teszi ezt a vereséget.

További részletek a Járművezetők részben

Brugge

Brugge történelmi városa szűk sávjairól és gyalogos zónáiról ismert. Hogyan gondolhatta az autós újságíró, Luke Ponsford, hogy itt ütős pályát talál?

London

Olvassa el cikkünket, és fedezze fel a hajnali Londont – a dugódíj nélküli és torlódásoktól mentes várost.