Marrakesh
Marrakesh éjszakai látványa és hangjai csak akkor kelnek igazán életre, ha két keréken utazunk. Gary Inman a motorjára száll, és beleveti magát az őrületbe.
Ezt érezhetik a zoknijaim a mosógépben. A Tanger és Marrakesh közti nyugodt és majdnem kihalt fizetős úton eltöltött hat óra után megérkezni Marokkó legizgalmasabb városába - sokkoló élmény. A forgalom az autópálya vége után nagyon lassan épül fel. Először néhány furgon jelenik meg, majd beszivárognak a nagy kerekű robogók, végül emberek örvénylő áradata tűnik fel kettő és négy keréken.
Malaga - Marokkó
Fiatal nő bámészkodik a járdán. Középkorú férfiak mosolyognak rám, és robogók zümmögnek, a stoptáblánál gázt adnak, de azért hagyják, hogy én is odaférjek. Minden fél kilométerrel, amellyel közelebb kerülök Medinához - a város régi, falakkal körülvett negyedéhez - az utca képe egyre mozgalmasabbá válik. Osztott pályás úton haladok. Az emberek itt csak a legelemibb közlekedési szabályokat tartják be, egyszóval a közlekedésben is átjön a fejlődő világ szabadság utáni vágya.
Minden megy a maga útján. Szinte senki nem visel bukósisakot, és minden jármű ide-oda cikázik, azon igyekezve, hogy fenntartsa a folyamatos mozgást. Aztán egy szamaras kordé tűnik fel a forgalommal szemben - nagy, szőrös fülek és közönyös szemek jönnek szembe velem.
Ezért szeretem Marrakesh-t. Ebben a sürgés-forgásban, a színek és kultúrák forgatagában, vagyis a káoszban életem végééig képes lennék motorozni. Nincs még 24 órája, hogy átvettem a motort Malagában, Spanyolországban. Most egy egzotikus, idegen városban döngetek, és felejthetetlen utcaképek suhannak el a szemem előtt. Az út, amelyen haladok, egy kereszteződésbe torkollik, és Medina impozáns fala tornyosul előttem. Mély lélegzetet veszek, majd behajtok.
Medinai őrület
A Medinában az utak gyakran keskenyek, néhány helyen gyakorlatilag sikátorokban hajtok. Ez a legelszántabb autósnak is megálljt parancsol, de a motorok és robogók előtt szabad az út. Előttem is. Ezért érdemes motorkerékpáron felfedezni Marrakesh-t. Számunkra nincs megközelíthetetlen hely.
Ha a nagy Marrakesh őrültekházának tűnt, akkor a Medinán belül az élet intenzitása és a kontraszt végleg kiveri a biztosítékot. Egy utcai árusoktól hemzsegő utcába érek, marokkói apróságok és felnőttek kavargó tömege fogad. A robogók még itt sem lassítanak le, pedig ezen a helyen még sétálni sem könnyű, egyfolytában kerülgetni kell az embereket. De ezen senki sincs kiakadva. Az itteniek nagyon ritkán emelik fel a hangjukat, és akkor is csak egy pillanatra.
Kulturális ellentét
Végül rábukkanok Jemaa-el-fnára, Marrakesh történelmi központjára. Ez nem olyan, mint az európai terek, hanem sokkal szervesebb. Nappal a Jemaa-el-fna tele van kéregetőkkel és előadókkal, akik pénzt próbálnak kiszedni a turistákból. Emberek, akik idegbeteg majmokat sétáltatnak pórázon. A turisták odamennek hozzájuk, és egy étel áráért lefényképezkednek ezekkel a megkínzott, tébolyult tekintetű makákókkal. Aztán vannak zenészek, akik dobokat püfölnek és sípokat fújnak, amelyek orrhangon nyekeregnek. Ó igen, és persze ott vannak a híres kobrák is.
Rövidesen a Palais el Badi felé indulok. A palota falához a Kasbah tapad. Az útikönyvem ezt írja: „A Kasbah egy megerősített ház, az egyes sarkain lőrésekkel ellátott tornyokkal". A leírás lenyűgözőbb, mint maga a látvány, és nem nagyon tudnám megmondani, hogy hol kezdődik és végződik. De úgysem akarom kiforgatni a sarkaiból, úgyhogy megyek is tovább.
Az elmúlt pár napban hosszú utat tettem meg, és a mögöttem álló órák komoly megpróbáltatást jelentettek az őrangyalomnak. Marokkói szállásomon már hívogat az ágy, és én hallgatok erre a hívásra.
További részletek a Járművezetők részben
London
Olvassa el cikkünket, és fedezze fel a hajnali Londont – a dugódíj nélküli és torlódásoktól mentes várost.
Madrid
A spanyol fővárosban éjjel-nappal zajlik az élet, itt a bulizást sokkal fontosabbnak tekintik az alvásnál. Ennek ellenére elküldtük James Mills autós újságírót egy újabb titkos pálya keresésére.