A város, amelyben háború zajlott, lerombolták, majd felosztották, most csupa élet. Kerékpárosok cikáznak, villamosok csörömpölnek, vonatok húznak el a fejünk felett. Mint több ezer más turista, én is az újraegyesített város lelkét keresem. Csupa álmodozás, politika és befektetés - Berlin folyamatosan változóban van.

Nem gondolná az ember, hogy a városban három és fél millió ember él. A legtöbb helyi kerékpárral vagy villamossal közlekedik. Éjszaka a város útjait bárki szabadon élvezheti.

Az úton haladó autó

A térhódító

A tér az első szembeötlő dolog. Nagyon sok tér. És kevés autó. Egy fővároshoz képest a közlekedés egy álom, gyalog, kerékpárral és autóval is. A forgalom még csúcsidőben is olyan vérszegény, hogy a New York-iak táncra perdülnének örömükben.

Éjszaka ezeken az üres utakon autózva képet kaphatunk Berlin történelméről. A faltól a Checkpoint Charlie-ig megyünk, majd az Unter den Linden történelmi felvonulótere és a Tiergarten sugárút következik, aztán az ország újjászületett Reichstag parlamentépülete a Lord Foster keze nyomát viselő üvegkupola-hozzáépítéssel és szemben a modernista szövetségi kancellária épülete – meglepően nyitott és megközelíthető.

Autó az úton a sötét éjszakában

A múlt visszhangjai

Az üres utcákon autózva nyugatnak fordulok a Charlottenburg negyed felé. Széles, nyílt utcáival és nagy házaival ez a környék jómódról árulkodik. De semmi sem készíthet fel egy olyan erőteljes építményre, mint az Olympiastadion. Az 1963-as olimpiai játékokra megnyitott stadion a fasiszta érából megmaradt néhány épület egyike, a bejárat két oszlopa a látogatók fölé tornyosul, köztük kivilágított olimpiai karikák láthatók. Magányos kocogók ügetnek el mellettünk, nem hiszem, hogy esélyük lenne az aranyéremre. Visszafordulok, és Charlottenburgon keresztül a Tiergarten felé tartok.

A porosz uralkodók korábbi vadászterülete jelenleg a város központi parkja, melynek keleti pereme a Berlini fal keleti határaként szolgált. Most ez köti össze a nyugatot a kelettel, főútja (Strasse des 17. juni, nevét a kelet-berlini munkások 1953-as sztrájkjáról kapta) nyílegyenes és meglehetősen széles.

A keleti végénél a Reichstaghoz érek, amely majdnem megsemmisült a háborúban, és 1999-ig nem építették újjá, amikor is Sir Norman Foster végezte el ezt a feladatot. A koronája egy üvegkupola, amelyet spirálisan körbe lehet járni. Alkonyat után, amikor a belsejét kivilágítják, láthatjuk, ahogy a látogatók körbe-körbe sétálnak, mint a dolgozó hangyák.

Autó az úton az éjszaka közepén

Vihar előtti csend

Átkelek a folyón, és balra fordulok, hogy Európa legnagyobb vasútállomása, a Berlin Hauptbahnhof felé induljak. A hatalmas üvegszerkezet úgy fénylik, mint egy világítótorony, éjszakánként kilométerekről látszik. Nappal nyüzsgő hangyaboly, de most, a reggeli órákban csendesen szunnyad, hogy kipihenje magát a következő rohamig.

Tovább iramodok, hogy megnézzem a város Hochbahnviaduktját, az acél magasvasút-rendszert. A rácsos vázszerkezetnek olyan hangulata van, mint New York belvárosának, és kígyóként tekergi körbe a környéket.

Ahogy a város felébred, az emberek egy kis zöld ember utasítására kelnek át az úton. Ez az Ampelman - a néhai Kelet-Németország újra bevezetett közlekedésilámpa-figurája -, akinek játékos sziluettje szimbolizálja a város hangulatát.

További részletek a Járművezetők részben

Brugge

Brugge történelmi városa szűk sávjairól és gyalogos zónáiról ismert. Hogyan gondolhatta az autós újságíró, Luke Ponsford, hogy itt ütős pályát talál?

London

Olvassa el cikkünket, és fedezze fel a hajnali Londont – a dugódíj nélküli és torlódásoktól mentes várost.