Barcelona
Barcelona, készülj: lerántjuk a leplet éjszakai titkaidról! Jane Cloete autós újságírót küldtük a katalán főváros éjszakai utcáira, hogy találjon egy titkos pályát.
Azért jöttem, hogy megbirkózzam Barcelonával, és felfedezzem a város legjavát, míg a lakói mélyen alszanak. Tudtam, hogy a feladat csapdát rejt, hiszen Barcelonában késő éjszakáig tart a dínom-dánom és a bulizás - de állok a kihívás elé. Barcelona legmagasabb pontjáról, a Tibidado-hegyről indulok.
A meredek hegyről le a városba szűk, kanyargós és élvezetes út vezet. Ha nem hívogatott volna a városközpont, akkor csábító lett volna a part felé indulni.
Az első megálló Antoni Gaudi Sagrada Familiája. 30 perc múlva éjfél, de a turisták még mindig nyüzsögnek a híres katolikus templom körül, amely 1882 óta épül. Barcelona mostanra egyet jelent a színpompás, szürreálisan bájos építészettel, ennek mesés példáit minden nyomtatott útikönyv megemlíti.
Katalán extravagancia
Lefelé gurulok a Carrer de Provençán, a hosszú, egyenes és nagyon széles utak egyikén az Eixample negyedben. Néhány épülettömböt magam mögött hagyva egy széles bal kanyarral a Passeig de Gràciára hajtok, ami Barcelona jól ismert bevásárló utcájára. Állítólag ez az ország legdrágább utcája. Dizájnerboltok, kiváló éttermek, kávéházak és a város néhány legismertebb épülete található itt. Lelassítok egy másik Gaudi-épület, a Casa Mila előtt: gyönyörködöm egy kicsit Gaudi jellegzetes, hullámzó vonalaiban és a gyönyörű Espanta Bruixes kéményekben.
Nincs értelme gyorsítani, mert a Batlló – igen, egy másik Gaudi-épület – kerül a látóterembe. A város, bölcsen, padokat helyezett az épület köré, és ezeket meg is szállták a turisták, akik fényképezőgépeiket felemelve közeli és széles látószögű képeket készítenek a Batlló állatmaszkszerű erkélyeiről és sárkánygerinc-tetejéről.
Az út a híres Plaça de Cataluña térbe torkollik, és még épp elcsípem a megvilágított szökőkutak utolsó pár percét, mielőtt a vízsugarak elcsitulnának, és visszavonulnának jól megérdemelt éjszakai pihenőjükre.
Rákanyarodok a híres la Ramblára. Bulizós utca, széles sétáló résszel a közepén, a partizó ifjúság természetesen már birtokba vette. A forgatag nem könnyíti meg a dolgom – pedig kedd este van, tehát valószínűleg a hét egyik legnyugisabb napja. A mosolygó, jókedvű tömeg szórakoztatásáról tapas éttermek, bárok, utcai árusok, művészek gondoskodnak - méghozzá fáradhatatlanul.
Lichtenstein az olimpián
Ez nem lesz nyerő, gondoltam, és az első lehetőségnél kikanyarodok a Barri Gòticba, Barcelona gótikus negyedébe: ez a város legrégibb negyede, napközben nagyon jó végigsétálni rajta. Éjjel meglehetősen kísérteties a hangulat, ám a tömeg nélkül végre értékelni lehet a helyszínek, például a Plaça de Sant Jaume fenségét. Ez a tér mindig fontos kormányzati épületek otthona volt – már a római időkben is –, és most a városháza néz szembe a Palau de la Generalitattal (ami a katalán kormány székhelye).
Eltöltöttem néhány órát a negyed kusza, szűk utcácskáinak felfedezésével, és útközben csupán néhány gyalogossal és rendőrrel találkoztam, úgyhogy irány a part, ami teljesen megváltoztatta Barcelona arculatát. Megkerülöm a 20 méter magas Roy Lichtenstein szobrot, Barcelona „fejét", amelyet Gaudi ihletett, és az olimpiai játékokra rendelték meg. Hogy a tenger közelében maradjak, végighajtok a parti nyúlványokon.
Utolsó reményem a békére a nyugisabb gótikus negyed. Így a Via Laietanán végigrobogva elhaladok a Barcelona történelmét bemutató múzeum előtt. Hajnali 5 óra van, és élvezem a csendet, miközben megcsodálom az épületet, amely a város 2000 éves múltjának bizonyítékait őrzi. Ekkor jókedvű „Buenos Días!" köszöntéssel megtörik a csendet az első kutyasétáltatók. Ennyi volt! Barcelona legyőzött. De a helyiek kedvessége, az épületek szépsége és a vízpart vibráló élete mégis édessé teszi ezt a vereséget.
